Fő módszer
Impulzus reflexiós módszer: A szonda ultrahanghullámokat bocsát ki, és a hibákról vagy a munkadarab alsó felületéről visszaverődő visszhangokat veszi. A hiba helyét és méretét a visszhangok ideje és amplitúdója alapján határozzuk meg. Ez a módszer nagy észlelési érzékenységgel rendelkezik, és pontosan meghatározza a hibát. Ez a legszélesebb körben használt.
Behatolási mód: Az adó és a vevő szonda a munkadarab mindkét oldalára kerül. A belső hiba meghatározása az ultrahang hullám energiaváltozása alapján történik a munkadarabon való behatolás után. Ennek a módszernek kisebb a követelménye a munkadarab felületi minőségével szemben, de az észlelési érzékenység viszonylag alacsony, és nem tudja lokalizálni a hibát. Gyakran használják automatizált észlelésre.
Rezonancia módszer: A munkadarab vastagságát úgy mérjük, hogy az ultrahanghullámok rezonanciát generálnak a munkadarabban. Ez a módszer különösen alkalmas vékony lemezek vagy vékony falú csövek mérésére, de magasabb követelményeket támasztanak a munkadarab felületi minőségével szemben.
A leggyakrabban használt ultrahangos vizsgálati módszer az impulzusreflexiós módszer.
Legfőbb előnye a nagy érzékelési érzékenységben rejlik, amely lehetővé teszi a hiba helyzetének és mélységének pontos meghatározását, valamint széles alkalmazási tartományában, amely szinte minden anyagra alkalmazható. Ezzel szemben a penetrációs módszer alacsonyabb érzékenységű, és nem tudja lokalizálni a hibát, míg a rezonancia módszert elsősorban a vastagság pontos mérésére használják.
Az impulzus-reflexiós módszer jelenleg a legszélesebb körben alkalmazott ultrahangos hibaészlelési módszer. Alapelve: ultrahang impulzust bocsátanak ki a vizsgált munkadarab felé. Amikor a hanghullám az anyagon belül vagy a munkadarab alsó felületén hibával találkozik, visszaverődik. A műszer fogadja és elemzi ezeket a visszavert hullámokat, és az időkülönbség és az amplitúdóváltozások alapján pontosan meg tudja állapítani, hogy van-e hiba, annak mérete és mélysége.
Ez a módszer rendkívül nagy érzékenységgel rendelkezik, és nagyon kis hibákat is képes észlelni. A pozicionálási pontosság is nagyon magas, a hiba jellemzően 2%-nál kisebb. Alkalmazható különféle anyagokhoz, például fémekhez, műanyagokhoz és kerámiákhoz, és széles körben használják az ipari ellenőrzéseknél. Ennek azonban korlátai is vannak. Érzékelési hatása például gyengébb -felületközeli hibák és vékony{6}}falú munkadarabok esetén, és az észlelési eredmények a hiba tájolásától függenek.
A hiba méretét és mélységét az impulzus reflexiós módszer határozza meg. Ennek a folyamatnak a lényege a visszavert hullámok amplitúdójának és idejének elemzésében rejlik.
Mélység meghatározása: Az ultrahanghullám kibocsátásától a visszaverődési hullám vételéig tartó időkülönbség mérésével a "mélység=hangsebesség × időkülönbség / 2" képlet segítségével a műszer általában automatikusan befejezi a számítást.
Méret meghatározása: A fő tényező a visszavert hullám amplitúdója. Minél nagyobb a hiba, annál több akusztikus energia verődik vissza, és annál nagyobb a hangszer által megjelenített hullámforma amplitúdója. A gyakorlati műveletekben gyakran alkalmazzák a 6dB-es módszert vagy a 6dB-es végpont módszert: Mozgassa a szondát, amikor a hibahullám magassága felére (6dB) csökken, a szonda által eltöltött távolság a hiba jelzett hossza. Meg kell jegyezni, hogy a hiba tényleges mérete nagyobb lehet, mint a mért érték, mivel olyan tényezők, mint a hiba tájolása és felületi állapota befolyásolhatják a visszhang magasságát. Ezenkívül olyan tényezők, mint a műszer teljesítménye, a szonda típusa és a munkadarab felületi állapota szintén befolyásolhatják a mérési pontosságot.
